|




|
Kérdezd a scriptet! :)
Írj be egy igen/nem-mel megválaszolható kérdést és a kristálygömb válaszol.
Figyelem: a kristálygömb szeret szemétkedni!
|




Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindíg van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindíg van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Ebbe is írhatsz
Köszönet mindazoknak, akik segítségemre voltak



|
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!